Rákoscsaba története iránt érdeklődők részére ajánljuk a következő könyveket, nyomtatványokat.

Szánthó Géza – Rákoscsaba község régi és újkori ismertetése

1912-ben jelent meg Szánthó Géza, rákoscsabai református lelkész “Rákoscsaba község régi és újkori ismertetése” című könyve. Az eredeti kiadásban ma már nehezen elérhető könyvet 1996-ban a Budapest XVII.-kerületi önkormányzat újra kiadta. A második kiadást, függelékként a szerző kéziratos hagyatékából származó feljegyzések teszik teljessé.

Érdekes részletek Szánthó Géza könyvéből:

…A község régi kovácsműhelye, amint a gerendákba vésett számokból le lehetett olvasni, még 1738-ban, tehát Ill. Károly uralkodásának idejében épült. A telek, mint úrbértelek, az uraságé volt, csak 1868-ban, öreg R. Nagy István bírósága alatt, váltotta azt meg a község. A lakóház már 1870-ben teljesen lakhatatlanná lett s az akkori bíró Széki Mihály intézkedésére, – egy ujjal cserélték fel, ami a mai napig is fennáll. A kovácsműhely első mestere egy Gáspár nevű kovács volt… …A kovácsműhely használata ingyenes volt, de, tartozott a kovács a gazdáknak tarifa szerint, vagyis meghatározott árért dolgozni, ami a műhelyajtóra ki volt szegezve. Ezenfelül kapott az ekevas élesitéséért gabonát a gazdáktól, minden ¼ telek után 20 itcze rozsot, egy egész telek után 80 itczét. Ezért köteles volt egész éven át az ekevasakat élesíteni s ez a mai napig is megvan. Az 1870-ik évben a kovácsműhely használatáért árendát (bérletet) kezdtek szedni. Hat évig évi díj volt, először 18 forint, később 35 forint, majd felment 70 forintra. Az 1880-ik évben már 200 forint,1886-ban visszament 150 forintra, 1907-től kezdve, az előző évben ujjá épített műhelyben pedig 500 korona’ a mai napig…

…Volt a községnek – egy vizimalma is a Rákos-patakon, ott, ahol ma az Imrey-féle csinos ház áll. Ez a malom házi kezelés alatt volt. Tartottak benne részes molnárt, akit az előljáróság ellenőrzött. Ott mértek több községi alkalmazottnak konvencziót a község hombárjából, ha ugyan volt benne. Továbbá innen adtak a muzsikusoknak is. A banda négy tagból áilott, egy cigányból és három helybeli polgárból ; Öreg Muzsik Pál volt a prímás, öreg Debrecenyi a cimbalmos, Vitáros piszter András nagybőgős, Cigány Pista a klarinétos és brácsás… …A malombírók többnyire a falu korcsmájában (mert ez is volt) intézték el a malom ügyeit. És amennyiben akkor még a ,községben nem volt takarékpénztár, ott el is helyezték a jövedelmet, de – nem kamatra. Olykor, napokig nem mentek haza, úgy, hogy egyik-másiknak még az ebédet is oda vitte a felesége. Szent György napkor volt rendesen az évi leszámolás, ami abból állott, hogy csaptak rettenetes nagy áldomást, mely többnyire egy hétig eltartott. Később 1863-ban, Hausch György bírósága alatt, a malom csekély ellenszolgáltatásért az uraság tulajdonába ment át…

Borovszky Samu – Magyarország vármegyéi és városai

25 PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE KÖZSÉGEI.
Irta ifj. Reiszig Ede dr., történetíró, a központi szerkesztő-bizottság tagja
Megjelent: 1910

Rákoscsaba.

Rákoscsaba. Nagyközség a fővárostól keletre, a budapest-hatvani vasút mellett. Lakosainak a száma 5500, a kik mind magyarok. Vallásra nézve 55% katholikus, 40% református. A lakóházak száma 700. Posta, távíró és vasúti állomás helyben. A XV. század elején már a Széchiek birtokában találjuk, a kik 1411 előtt Mesztegnyői Szerecsen mesternek elzálogosították. A zálogból Széchi Miklós tárnokmester váltotta vissza, a ki után fia Széchi Tamás vette birtokába a falut. 1471-ben a Széchi család kölcsönös örökösödési szerződésre lép e helységre nézve az Újlakiakkal. 1520-ban Báthori István nádor a helységet Széchi Péternek, Prókopnak és Franknak ítélte oda. Közvetetlenül a mohácsi vész után Széchi István lett a falu földesura, ki 1535-ben bekövetkezett haláláig bírta a helységet. Ebben az évben Werbőczy István birtokába került. 1650-ben Szelényi János volt a helység birtokosa, a ki Csorgolinak, ez pedig Rádaynak adta el, a ki 1723-ban új adományt kért e helységre. A református egyház már az 1626-29. években fennállott. A templom 1627-ben épült, s 1904-ben ujjáépítették. 1690-ben a lakott helységek között írták össze, de mind 1695-ben, mind az 1754. évi összeírásban csak pusztaként szerepel; ekkor a gróf Hardek és a báró Laffert családok birtokában találjuk. A róm. kath. plebániát 1759-ben alapították. Az anyakönyvek 1762-ben veszik kezdetüket. A templom 1787-ben épült. Az elkülönzés a földesúr és a lakosság között 1840-ben történt. 1848-ig a báró Laffert család volt a helység földesura. Jelenleg báró Laffert Matildnak férjezett Antos Istvánnénak és gróf Bolza Pálnénak szül. gróf Vigyázó Józsának van itt nagyobb birtoka. A községben levő régi kúriát a báró Laffert család építtette s ma is azé. Van itt takarékpénztár r.-t. és fogyasztási szövetkezet.