A korábbi századokban Rákoscsabán két temető volt, külön a katolikusoknak, és külön a reformátusoknak, a templomaik mellett. Mindkét temető jelölve van az II. katonai felmérés keretében 1861-ben felvett térképen. Laffert Antal báró kérésére mindkét temetőt 1882-ben egészségügyi okok miatt bezárták. A bezárt régi temetők az egyházak birtokában maradtak, melyeket később felparcelláztak, és értékesítettek.
Helyettük a községi közlegelőkből, egy korábban faiskolának használt rész felhasználásával a két felekezetnek azonos nagyságú területet jelölték ki temetőnek. A Pécel felőli részt a katolikusok, a Keresztúr felőlit a reformátusok kapták. A katolikus részben 1893-ban, a keresztút 14 állomását jelképező kálvária, 1897-ben egy kis kápolna épült. A kálvária néhány fülkéje a címképünkön is látható. A két temetőrész határán 1898-ban hullaházat épített a község, amit a két felekezet közösen használt.
A temetőt nagy Budapest megalakulásakor 1950-ben bezárták, a sírok egy részét exhumálták, és a hozzátartozók másik temetőbe vitték. Az elhagyott temetőt a tulajdonosaik nem tartják rendben. Azóta valakik kirabolták, a sírokat vandál módon tönkretették, és szemétlerakó helynek használják, ma is. A romokat, a szemetet az elvadult növényzet takarja. A temetőt a közelmúltban bekerítették, de ettől nem sok minden változott.