A Budapesti Történeti Múzeum 2004 és 2006 között az m0-ás autópálya építése miatt Rákoscsaba határában kisajátított, kb. 106 ezer négyzetméteres területen végzett régészeti feltárást.
Hasonló méretű, tervszerű régészeti munka ezen a környéken még nem volt. Míg Korábban csak esetlegesen, főleg építkezések kapcsán találtak egy-egy tárgyat, itt nyolc régészeti korszak telepei, és csaknem 4400 régészeti objektum került elő. E páratlan leletgazdagság a Rákos-patakot északról és délről kísérő dombhátak kedvező természeti és közlekedés földrajzi adottságainak köszönhető.

A feltárt legkorábbi leletek az újkőkor (neolitikum) középső szakaszából származnak. Két kb. 7000 éves oszlopvázas épület maradványait találták meg, a környezetükben csontvázas temetkezésekkel, különféle gödrökkel és szabadtéri tűzhelyek maradványával.
A Major-hegy területén a középső rézkornak a főváros területén első ízben megfigyelt nagyobb temetkezési helye és árokkal körbevett települése került napvilágra.
Kiemelkedő az itt előkerült, rendkívül intenzív szakrális életéről tanúskodó késő rézkori, valamint a főváros területén első alkalommal megfigyelt középső bronzkor végi nyílt színi település leletanyaga. Páratlan jelentőséggel bír az előkerült császárkori továbbélő kelta népesség településének vizsgálata is.
A Péceli úti szarmata lelőhelyen végzett kutatások pedig a főváros jelenleg ismert legnagyobb kiterjedésű 3-5. századi település helyét hozták napvilágra.